|
A sárközi népviselet a
magyar népviseletek közül a legrégibb formájú, legdíszesebb és a legdrágább
anyagokból készült.
A szoknyák anyaga selyem és bársony, igen gazdagon díszítve. Az alakításban
és szépítésben mindig a sárközi nők vezettek, itt minden stílus, technika
és ornamentika megtalálható.
A sárköziek az úri divat, a takácsmesterek, a délszláv és más környező
népek hatásait befogadták, és önállóan feldolgozták, öltözetük
ugyanakkor megmaradt
tipikus paraszti viseletnek: nemek, korosztályok, családi állapot
szerint különbözött, s alkalmazkodott a különféle évszakokhoz, a munkához
és az ünnepnapokhoz.
A férfi viselet ezzel szemben nem nagyon tért el az országostól, lassabban
is változott, és a századforduló idejére elvárosiasodott.
A lányok minden úrvacsorakor új ruhát kaptak (hatszor egy évben).
A módosabb házaknál akár 20 öltöző ruha is volt. A gazdag családokban
a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat, ami leginkább
a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A ruha árától függött
a díszítés. A selymet a Franciaországi Lyonból, míg a gyöngyöt és
a pántlikát Csehországból hozatták.
|
